Szóval az van, hogy az angoltanárnőm beteg. Ez több ok miatt is szomorú: 1) Szeretem az angolt meg a tanárnőnket is és sajnálom, hogy nincs vele óránk 2) Fél hónap és itt az érettségi és így órán nem gyakorlok - itthon meg lusta vagyok amennyire ismerem magam. Igazából a legjobban azért szeretném, hogy újra jöjjön a tanárnő, mert már idegeimre megy, hogy nem tudom hányast kaptam angolomra. Az írásbelim az jó lett az csodálkozni fogok ha 1-2nél több pontot vesztek, de a szóbeliiiii... Soha nem voltam egy beszédes tipus, viszont ilyenkor elszoktam kezdeni izgulni, ami azt eredményezi, hogy legalapabb szavak nem jutnak eszembe. Ellenben elkezdek velük mondatot alkotni. És a mondatfelénél ezt észreveszem úgyhogy megoldom másik mondattal, de akkor is gáz marad.

Más. Most épp ott tartok hogy 3 könyvet olvasok egyszerre, meg hozzá még 3 történetet.  Csodálatos, hogy tudok rá emlékezni melyikben hol vagyok. A regényekről majd random mikor befejeztem majd írok véleményt is csak hogy ti se maradjatok ki a jóból:D Amiket jelen pillanatban olvasok azok a következőek: Lovecraft: A suttogó Cthulchu. Mondhattok akármit, de én be vagyok tőle szarva. Horrortörténetek. Igazábl én nem nagyon szeretem a horrort - Na jó, az egyetlen amit biztosan tudok, az az, hogy Stephen Kinget nem szeretem - pár olyan író van akit szeretek mégis, pedig horrort ír. Ilyen például Lovecraft. Birom, ahogy misztikumot rak az amúgy teljesen hétköznapi helyzetekbe, de olyan helyzetekbe, amiről átlag ember nem lehet teljesen biztos. Így például, hogy miféle szörnyek élnek a sivatag homokja alá temetett ősi romokban - brrr. Aztán a másik könyv amit olvasok az E.L. Jamestől a Szürke 50 árnyalata. Még csak a 18 oldalnál vagyok - na jó egy összefoglalót olvasok a neten, azt érdemes megnézni itt - de nem tudom felfogni egyik agytekervényemmel se, hogy ebben mit szeretnek a nők! A csaj egy buta liba, a pasi meg egy önző barom, aki teljesen megbolondítja a csajt.  És lám, mégis rááldozom az időmet erre a regényre. - Hozzáteszem, a buszon e-bookként még csak csak jó unaloműzésre, minekután nem szeretek könyveket magammal cipelni. A harmadik könyvet meg már régebben olvastam. Ez a Viszlát Cugumi! Banana Yoshimototól. Igazat megvallva ezt már régen olvastam és most egy csomó olyan könyvet akarok újra elolvasni amit már régen megtettem. De ez a könyv másodszorra is nagyon jó:D Egy novelláskötet Mariáról és az unokatestvéréről Cugumiról, aki betegeskedő és bármelyik nap meghallhat. Na de ne kezdjük el sajnálni, mert ez a Cugumi egy gonosz nőszemély, aki mások kínzásában látja élvezetét. Ám ahogy a könyv halad, egyre kedvesebb lesz - a maga egyéni módján. A könyv közepén van egy szerintem nagyon megrázó rész. Az előző történetben pár fiú bántott egy kiskutyát akit Cugumi, Maria - a mesélő - és a barátjuk nevelt és nagyon szeretett. És Cugumi megesküdött, hogy bosszút áll a fiúkon. Maria azt veszi észre hogy Cugumi éjszakánként kijárkál a szomszéd kertbe, majd földes kézzel és lábbal jön vissza. Aztán kiderül, hogy Cugumi élve elakarta temetni a fiúkat, és már be is temette őket, mikor Maria-ék kiszabadítják őket. De a történet végére mégis megszerettem Cugumit és az ő furcsa dolgait. 

Szóval ennyi. Majd még egyszercsak jövök egy Bradley az osztály réme véleménnyel:D Előre annyit árulok el, hogy imádom a könyvet - nemtudom miért, de megfigyeltem magamon, hogy a pszihológiai gyerekkönyvek azok általában rövid úton kedvenceim lesznekx3 Legyetek rosszak:D