Igazából nem hiszem, hogy lenne bármi, amit kifejezetten megakarnék tenni. Tübbet lenni a barátaimmal, főleg Hacsival. Találkozni Fruzsival és legyőzni a sárkányt, aki őrzi. Na igen, ez kifejezett cél lenne a céltalanságban. Átúszni a végtelen folyamot, eljutni az időkön túlra, majd ott legyőzni a sárkányt, aki a szépséges Fruzsina tündérhercegnőt tartja fogságban.
Persze én igazságos herceg vagyok. Először mindig meg kell próbálni beszélni a sárkánnyal. Nem olyannak lenni, mint a herceg az egyik történetben, amit olvastam. Már nem is tudom mi volt, de az ottani sárkány nem tett semmit, csupán a herceg féltékeny volt a hét fejére és ezért egyenként levágta a bölcs sárkány összes fejét. Szóval az egy gonosz herceg volt, nem úgy, mint én.
Mert ugyebár én csodálatos vagyok. És amiatt engem nem is érdekelne kifejezetten a világvége. Mindent megtettem, minden nap, amir úgy érzem meg kellett tennem. Nincsenek olyan dolgok, amiket bánok. Mondom, az egyetlen ami különleges cél lenne, az a tündérhercegnő megmentése. Minden más ugyanolyan maradna a szememben.