Ez a dal a kedvencem, már lassan 1-2 éve. Ritka, hogy egy dalt ennyire szeressek, mint ezt. Nemtudom, maga a ritmusa volt az ami elsőre teljesen megfogott, nem is értettem először miről szól a dal. Másrészt az énekesnő hangja is csodálatos. A harmadik beleszeretés ebbe a dalba akkor következett be, amikor megértettem a dalszöveget, mert megnéztem így angol felirattal. Szerintem nagyon szép, az egész dal, úgy, ahogy van. 
Milyen érzelmeket vált ki belőlem? Összefacsarodik a szívem, mégis bátorsággal tölt el, cselekvés vággyal, hogy kibújjak a hétköznapok alól és tegyek valamit, ami számit. Másrészt ahogy meghallom ezt a dalt, mehetnékem támad. Bármerre, amerre visz az út, csak el valamerre, kalandok után, hogy kitörjek az életemből, valami nagyobbá.
Harmadrészt ez a dal, mindig fantáziával tölt el, történetek ezreivel. Hercegek, hercegnők, boszorkányok, tündérek, árnylények, kalózok. Mostanában minidg a legkisebb herceg története jut róla eszembe. Tudom, tudom magamat nevezem a legkisebb hercegnek, mégis a hercegről egy külön történetet írok, mert úgy érzem, meg kell írnom. Csak még mindig nem tudom pontosan hogy is kezdjek hozzá, pedig a szavak itt vannak a nyelvemen. És ez a dal ébresztette fel a herceget. Mondtam már, hogy szoktam furcsa dolgokat álmodni. Az összes történetem így keletkezett gyakorlatilag. Emlékek egy másik világból, egy másik életből. Lehet, hogy igazából nem így van és csak a fantáziám ilyen kimeríthetetlen, de akkor is szeretném így hinni, mert akkor ez azt jelenti, hogy van valaki, aki vár rám. És nem másra, csak rám.
Eszembe juttatja, hogy a hercegként mennyire gyűlöltem a világot, amelyben élnem kellett. De kitörtem belőle, szembeszálltam a félelmeimmel és kitörtem. Aztán találkoztam Ivánnal, a kalózzal. Folyton veszekedtünk. Ott volt a komornyikom, aki mindig mellettem állt és a barátom maradt. És ott volt Izabella. Izabella, akiről ki kellett derüljön, hogy férfi és azért küldték, hogy megöljön engem, hogy ne legyen trónörökös.Én mégis szerettem őt és bármit megtettem volna érte. Odaadtam neki a nevem, hogy a saját nemünkhöz illő nevükn legyen. És ez így volt szép. Iván persze többször is megakarta ölni őt. Ő volt a leghűségesebb hozzám, úgy is hogy mindig összevesztem vele. Gyűlölte Izabellát, mert ő viszont egy áruló volt a szemében.
Ezért szeretem annyira ezt  a dalt, mert mindezt eszembe juttatja. És tudom, hogy egy nap minden jó lesz.