Szóval tegnap raktam angolból osztályozót:D Mármint az írásbeli részét. 5 feladatunk volt és mindegyik olyan nevetségesen egyszerű hogy negyed óra alatt elkészültem. Ez mind szép és jó, de olyan hülyén érzem magam emiatt. Nemtudom a tanárnő mit gondolhatott miközben összeállította ezt a dolgozatot... Na nem baj. Mindenesetre remélem szóbeli is ilyen egyszerű lesz:D Mondjuk szóbeli résznél mindig egy fokkal rosszabb vagyok... Csak jussanak eszembe a dolgok és tudjak pofázni:D 

Na igazából jól telt a hetem:D
Voltam Nikcával meg Norcsival a Nyelvek Parádéján:D Nagyoooon jóóó volt:D Hát azzal kezdődött, hogy találkoztunk, aztán mentünk, aztán ott voltunk, kitöltöttük az euroexam cuccosát, ami most 77% lett asszem, és ott kicsit jobb lettem Norcsinál, aztán csináltunk szóbelit is, na ott meg Norcsi lett jobb, de ő azért jóval jobb lett. Fú, hát nekem nagyon nem megy az, hogy random beszéljek valamiről teljes váratlanságban:D

Aztán hétfőn elmentem egy ilyen nyelvtanfolyam megtekintésre, amit nyelvparádén szereztem. Hát tök jól hangzott az alapkoncepció, de a megvalósítás, hát az elég gáz volt. Ott kezdődött, hogy minden pofátlanságommal azért merem mondani, hogy majdnem középszinten már beszélek angolul - azért csak majdnem, mert félős kis kaito vagyok, aki félénk és még magyarul se beszél olyannak akinek a dolgai annyira nem érdeklik, mint a verebet az óceánban élő cápák immunrendszerének tüzetes vizsgálata. A csoport amibe bekerültem, elviekben az is valahol középszint körül beszéltek. Nos, ha az náluk a középszint, akkor én már anyanyelvi szinten beszélek. Azok az emberek egy mondatot nem tudtak maguktól helyesen összerakni. És ez azért elég szomorú. Na mindegy, csak azt sajnálom hogy nem sikerült aznap találkozni Norcsival, mert késtem egy picit. Pedig jó lett volna. 

Aztán nézzük csak, ma megkaptuk az angolkönyveket de a tanárnő külön kérte, hogy ne dolgozzunk benne előreT_T BrühühüT_T Hogy csak akkor csináljunk egy feladatot mikor ő mondja, de hát hogyha hatszázmilliárd fényévvel gyorsabban kész vagyok mint a csoport 70 százaléka?T_T én csinálni akarooooooom.*hiszti*

Igazából most ennyi jut eszembe:D Holnap megyek Nikihez és utána megyek vele ifire, ahol társasozós est lesz:D Csak tudom magamról hogy ilyen pippi vagyok aki mindenkihez fél beszélni. No nembaj:D

Ó, kimaradt. Ma voltam orvosnál és kértem beutalót ortopédiára aztán beugrottam az ortopédushoz is. Most őszintén, gondolnátok hogy a legközelebbi időpont, az októberben van???

Igazából nem hiszem, hogy lenne bármi, amit kifejezetten megakarnék tenni. Tübbet lenni a barátaimmal, főleg Hacsival. Találkozni Fruzsival és legyőzni a sárkányt, aki őrzi. Na igen, ez kifejezett cél lenne a céltalanságban. Átúszni a végtelen folyamot, eljutni az időkön túlra, majd ott legyőzni a sárkányt, aki a szépséges Fruzsina tündérhercegnőt tartja fogságban.
Persze én igazságos herceg vagyok. Először mindig meg kell próbálni beszélni a sárkánnyal. Nem olyannak lenni, mint a herceg az egyik történetben, amit olvastam. Már nem is tudom mi volt, de az ottani sárkány nem tett semmit, csupán a herceg féltékeny volt a hét fejére és ezért egyenként levágta a bölcs sárkány összes fejét. Szóval az egy gonosz herceg volt, nem úgy, mint én.
Mert ugyebár én csodálatos vagyok. És amiatt engem nem is érdekelne kifejezetten a világvége. Mindent megtettem, minden nap, amir úgy érzem meg kellett tennem. Nincsenek olyan dolgok, amiket bánok. Mondom, az egyetlen ami különleges cél lenne, az a tündérhercegnő megmentése. Minden más ugyanolyan maradna a szememben.

"Hétfő reggel, hét óra, ötszáz évvel a Világvége után, és megint koboldok fosztogattak a pincében..."

Maddy Smith nem egy átlagos lány. Bármi történik a faluban, úgyis mindig őt veszik elő, hiszen mindenki tudja, hogy folyton álmodozik, fantáziál és köze van a mágikus dolgokhoz is. Más szóval folyton csak a Rend ellen törekszik. Persze a kis falu fantáziátlan lakói ezt nem nézik jó szemmel, de nem nagyon tudnak mit tenni ellene.
A Félszemű, már két hete késik, mikor Maddy végre megtudja, hogy végre elért a faluhoz. Ő Maddy egyetlen barátja, de évente csak egyszer jár pár hétre a falu közelében, ám akkor segít Maddynek a rúnák és a mágia tanulásában. 
Eltekintve a rossz dolgoktól, minden rendben van Maddy életében, egészen addig a napig, míg Félszemű rá nem veszi, menjen le a Vörös Ló Dombjába, megkeresni neki egy kincset. 
Maddy szívesen teljesíti a férfi kérését, ám Félszemű figyelmezteti vigyázzon, mert régi ellensége a kincs körül ólálkodhat. Ám Maddy sorsa az ellenségeket kibékíteni egymással és részt venni egy háborúban, melynek célja fenntartani az egyensúlyt a Rend és a Káosz között.

Nos, én imádtam. ELső pár fejezetben, amiben még nem értettem teljesen miről van szó, kicsit zavaros volt, de aztán kitisztult a kép. Nem tudom, ha ti olvastátok/olvasni fogjátok hogy voltatok/lesztek vele, de nekem nem Maddy volt a kedvencem, de még csak nem is Félszemű. Az én kedvenc szereplőm egyértelműen Loki. Az egész karakter annyira jól ki van benne dolgozva. Hiszen ő "nem azért árul el embereket, mert el akar", hanem sokkal inkább, mert neki "ilyen a természete". Minden fejezet, amiben Loki szerepelt a kedvencemmé vált. Annyira szerethető karakter szerintem. Kis elhagyatott sorsú, sajnálatra méltó Loki, akit mindneki gyűlöl, vagy legfeljebb megtűr. Nyáháhá. - Igen, ezt így muszáj volt - Szóval nagyszerű könyv, tele elgondolkoztató témával, hogy vajon lehet-e Rend Káosz nélkül, Jó Rossz nélköl illetve, nekem még külön érdekesség miatt is jó volt a könyv. 
Ez már nem az smertető része, de hátha érdekel valakit az is, ami nekem kissé személyesebb rész volt. Nos, szóval valamelyik nap néztem egy előadást és a régi vallásokról volt szó - A műsor maga amúgy a magyarság eredetéről szólt, de volt benne egy ilyen kis kitérő, akit érdekel Youtube-n megnézhető Avatara: Nimród gyermekei címmel - Szóval a vallásokról volt szó és hogy régebbi vallásoknál - Értsd Görög istenek, Római istenek, stbstb. - sokkal befogadóbb volt a hit és az egész, mint a kereszténységben és a biblia Jahvéjánál. És hogy a görögök meg a többi nép se hitte azt, hogy több féle isten van, ők csupán felosztották Istent aspektusokra és mikor melyikhez szóltak. Ha szerelem kellett nekik, nem azt mondták, hogy Isten, hanem azt, hogy Vénusz stb. Ráadásul, pontosan ezért voltak befogadóak, mert az ábrázolás miatt, még ha a nyelvet nem is ismerte az adott ember, látta hogy karddal meg pajzsal van a szobor, akkor az biztos a háború istene, és mindezek után, az ő oltáránál is tudott áldozni. És azon gondolkoztam, mennyire egy összevagdosott dolog az ószövetség. Meg ilyesmiken, hogy a többisten hit ilyen formája és hasonlók.
Aztán olvastam ezt a könyvet és ott volt benne egy olyan rész, ami nagyon kapcsolódott ehhez a témához. Méghozzá, hogy az egyik istenség, egyeduralkodó akar lenni. Az egyedüli isten akar lenni, aki létezik a világon és ehhez nem bánja, ha az összes többi istent meg kell ölnie. Szóval, szerintem elég érdekes témát boncolgat és az írónő stílusa nagyszerű, ahogy elmeséli a dolgokat. 

Hát, kicsit bőlére eresztettem, de hát na. Mindenesetre ajánlom mindekinek, hogy olvassa el:)

Hát ilyen nem nagyon van. Kedvenc énekesek. hát nem igazán tudom. Talán most Alexander Rybak, Ed Sheerant is kezdem megkedvelni, aztán bandák közül most Abney Parkba vagyok beleszerelmesedve.  Szóval igazából tényleg nem tudom. Soha nem voltam egy olyan, hogy kedvencem volt, szinészekből főleg nem. Akit nagyon nagyon szeretek szinészek közül az Ikuta Toma, Johnny Depp illetve még aki Caspiant játssza a Narniában. Szóval nem igazán nekem való kérdés ez. Asszem egyetlen banda, akit nagyobb ideig szerettem egy huzamban az a Gazette volt, előadónőből pedig Ayumi Hamasaki.